Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Horváth László Elnök Úr temetésén elhangzott beszédek

2017.07.05

hlgyj.jpg

Terbe Józsefné beszéde:

Elnök Úr!

Megrendülten állunk koporsód mellett. A fájdalom a szívünket szorítja, hogy ilyen váratlanul örökre távoztál közülünk, a vasutas nyugdíjasok nagy családjából. Eljöttünk mind akik szeretünk, tiszteltünk. Nem búcsúzni, hanem emlékezni az együtt eltöltött szép évekre. Van mire hisz 15 éven át voltál Szövetségünk vezetője. 15 évvel ezelőtt, Te egy zászlót vettél a kezedbe, amire olyan célokat jegyeztél, amik örök érvénnyel bírnak: szépkorú emberek összefogását a szeretet jegyében, érdekeik – jogaik képviseletét, a családok összetartozását a 3 generációs programmal. Ahogyan Te röviden összefoglaltad: „tiszta fej – meleg, szerető szív – tevékeny kéz. Fogadott nagypapája lettél sok száz unokának, akik már 20 – 25 évesen is szívesen emlékeznek velünk a szép kirándulásokra: Börzsöny, Királyrét, Kékestető – ahol megtanítottad, hogy lehet a kezükből a mókusokat etetni, estére még Mikulást is szereztél lévén dec. 6, hajókirándulásokra a Dunakanyarba, a hagyományok őrzését Szentendrén, megmutattad nemzeti emlékhelyünket Ópusztaszeren, Pákozdon, elvittél a Velencei tóhoz, az állatkertbe, s nem kis munkába került, hogy eljutottunk vonattal Lengyelországba. Hirtelen mindent nem tudok felsorolni. Azt tudom, tudjuk, hogy amikor a zászlódra szalagjainkat felkötöttük elköteleztük magunkat, s azóta is közös akarattal ennek a jegyében munkálkodunk. Vissza kell még emlékeznünk a sok szép találkozóra, ünnepekre: a nagy évfordulókra megalakulásunk 10. 15 és a 20.ra, amiket nívós kiállítások kísértek, az elegáns civil bálokra, s az eredményekre, sikerekre amiket vezetéseddel megéltünk: Megtanultuk Tőled:

”Nemes szép élethez

Nem kellenek nagy cselekedetek

Csupán tiszta szív

És sok, sok szeretet”

Erőd kitartásod példa mindannyiunknak. A Szövetség és a Te jóváhagyásoddal 4 évig munkatársad – helyettesed lehettem. Közvetlen közelről megismertem precíz, alapos munkaviteledet. Személyedben olyan embert vesztettünk el, aki még magában hordozta az önzetlen segíteni akarás mára kiveszni látszó értékeit. Olyan embert, aki jó barát, segítő klubtárs, megszállott vezető – tanító. Sosem Nyugodtál! Hiába kérleltünk mindig úton voltál, látogattad a klubokat utazva Kétegyházáról – Nagykanizsára. Volt, hogy egy hétig is az utazótáskával a kezedben jártad a helyettes asszonnyal az országot fáradhatatlanul, mosolyogva tettre készen. Ha Bp.-en voltál mindig nyitva állt az ajtód a rászorultak előtt. Segítettél orvost találni a betegnek, gyermeknek állást kerestél, s a sok bajra gyógymódot. Utolsó percben is dolgoztál. Műtéted után László napra köszöntöttelek, Te az elkövetkező feladatokra figyelmeztettél, még akkor is a közösségért aggódtál. Igazi közösségi ember voltál. Sohasem feledjük azt a kitartó küzdést, amellyel harcoltál a nyugdíjasok életének szebbé, gazdagabbá tételéért. Következetes voltál: követeltél, de dicsértél, jutalmaztál. Márai Sándor szerint:

„Egyetlen elégtétel az életben elvégezni azt a csendes, szakszerűen megművelt munkát, amelyre hajlamaid és képességeid kijelöltek. Beérni azzal a megnyugvással, hogy a munkád a lehetőségig pontos volt, s talán használt az embereknek. Ez a legtöbb, amit az élet adhat!”

Drága Elnök Úr! A lélekharang végső tiszteletadásra hívott bennünket. Mély főhajtással búcsúzom Tőled a magam, a Vasutas Nyugdíjas Klubok Országos Szövetségének Tagsága, Elnökhelyettes asszony, az elnökség, a választmány, az unokák és mindazok nevében, akik ismertek Téged. Emlékedet szívünkben őrizzük, és Szent Pál szeretethimnuszával búcsúzunk.

„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,

ha szeretet nincs bennem,

csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem,

ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,

hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,

ha szeretet nincs bennem, semmi se vagyok!”

Nyugodj békében! Nagyon fogsz hiányozni!

 

 

Németh István búcsúbeszéde:

Megállt egy szív.

Egy édesapa, egy nagypapa, egy társ, egy barát szíve.

Egy szív, mely a családjáért, a vasútért, a vasutasokért és a nyugdíjasokért dobogott. Igen, egy vasutas szív szűnt meg működni.

Kedves László!

Bizony, nagyon régen volt, amikor 1955-ben eljegyezted magadat a vasúttal, a vasút szolgálatával. Mert bizony, amikor Győrben vasutas lettél, a vasutasok még hivatásnak, szolgálatnak tekintették a munkájukat. Szorgalmasan készültél erre a hivatásra, megszerezted a szükséges szakvizsgákat, majd a sorkatonai szolgálat után a vasúti tisztképzőt is elvégezted.

A szakmai ismeretek elsajátítását követően egyre fontosabb beosztásokba kerültél, forgalmi szolgálattevő, majd igazgatósági ügyintéző lettél.

Mint igazgatósági ügyintéző, megbízást kaptál a vasútüzem biztonsági szolgálat vezetésére.

Szakmai ismeretek bővítése érdekében állami iskolai képzés keretében közlekedési üzemmérnöki, majd munkavédelmi szak-üzemmérnöki képesítést szereztél.

Munkádat több esetben kitüntetésekkel ismerték el.

Osztályvezetőként irányítottad a személyzeti és oktatási munkaterületet, majd a vasútüzem biztonság szervezetét.

A veszélyesáru-szállítási, a katasztrófa-védelmi és a tűzvédelmi szakterületen országos szaktekintély lettél.

Mindeközben kiterjedt társadalmi tevékenységet is folytattál: a Közlekedéstudományi Egyesületben szakcsoport elnök, a veszélyesárú-szállítási szakosztályban titkáraként dolgoztál. Igazságügyi szakértőként országos hatáskörben segítetted még nyugdíjba vonulásodat követően is a bűnesetek kivizsgálását.

Munkádban soha nem ismertél fáradtságot, mondhatom, maximalista voltál.

Szorgalmadat nyugdíjasként is elismerték, többször részesültél magas kitüntetésben, például a Vasút szolgálatáért arany fokozatában.

Kedves László!

Megdöbbenéssel értesültünk halálodról. Hatalmas űrt hagysz magad után nem csak családod, hanem a vasutas nyugdíjasok között is. Egy vonat, a Te vonatod a végállomására érkezett. Ezután mindig nélküled indul Budapestre az IC939-es.

Bízunk benne, egy másik világban újabb boldogságot adó vonat vár Rád.

Búcsúzunk, búcsúzom Tőled, Isten Veled!